1. Ne válasszunk olyan munkahelyet, amelyet előzetesen nem volt módunk megismerni. Ismerkedjünk meg közvetlen feletteseinkkel és kollégáinkkal.
2. Ne válasszunk olyan munkahelyet, ahol nem az érdeklődésünknek, tapasztalatunknak, végzettségünknek, képzettségünknek megfelelő munkát (pozíciót) ajánlják.
3. Ne fogadjuk el azt az állást, munkalehetőséget, ahol nem kötnek velünk (előzetesen) munkaszerződést, megállapodást, ahol nincsen meghatározva a pontos munkafeladat, az elvárt teljesítmény, az elszámolás módja, időpontja.
4. Tilos bármilyen munkalehetőség (állás) reményében a munkavállalótól előre pénzt kérni, ne dőljünk be az emelt díjas telefonhívások által kínált lehetőségeknek, ne vegyünk át semmilyen küldeményt postai utánvéttel és ne fizessünk internetes csalóknak sem szerverhasználat jogcímen pénzt, deemeldíjas sms-t sem küldjünk kecsegtető munkalehetőségek reményében.
5. Ne dőljünk be a különböző értékesítési hálózatok csábító ajánlatainak és annak se, hogy az un. "felső vonalak" akár több tízmillió forintot is kereshetnek havonta. Napi néhány órás munkavégzéssel nem lehetséges sok százezer, vagy sok millió forintot keresni. A jövedelem adóköteles, még akkor is, ha azt ígérik, hogy külföldi számláról fogják utalni a pénzt. (Általában azonban nem utalnak soha semmit).
6. A nők nem fogadják el azt a sztereotípiát, amely szerint a nőiség és a munkavállalói képesség egymást kizárja. Az ország földrajzilag hátrányosab térségeiben és a megváltozott munkaképességgel élők pedig ne fogadják el azt, hogy ők a munkaerőpiacnak csak sokadrangú szereplői lehetnek.
7. Ne külső segítségtől, felettestől, rokontól, barátoktól várjunk segítséget. A munkahelyi problémáink nem tartoznak a szélesebb nyilvánosságra, és családi problémáinkat sem szabad a munkahelyen teregetni. A túlzott kitárulkozás előbb-utóbb valamilyen konfliktus forrása lehet.
8. Legyünk tisztában személyes céljaikkal és terveikkel, akik ezeket homályosan látják, sokszor maguk sem tudják, igazából mit szeretnének. Ha lehetséges, - diszkréten - kérjük ki mások véleményét, de a döntést mindíg a saját meggyőződésünk szerint hozzuk meg.
9. Ne diszkrimináljunk, ne prejudikáljunk és ne inszinuáljunk, azaz ne legyünk előítéletesek: "Úgysem sikerül megkapnom az állást!"; "Biztosan nem vesznek fel!"; "Túlképzett vagyok!"; "Rengeteg feltételnek nem felelek meg!"; "Már biztosan felvettek valakit!"; „Sok pénzt úgysem adnak ezért az állásért!"; "Kamu hirdetés volt!"
10. Ne reagáljunk túlságosan érzékenyen a kritikákra. Fontoljuk meg reakcióinkat, - néha személyes sértésnek vehetünk olyan dolgokat amelyekről később kiderül, hogy túlbecsültük a jelentőségét.
11. Fontos kérdésekben ne adjunk soha azonnal választ, különösen ne írjunk alá azonnal semmit. Minden esetben van idő az esetleges lehetőség előnyeinek és hátrányainak megfontolására, az iratok tanulmányozására, jogi segítségkérésre.
12. Kerüljük a felesleges kockázatokat. Nem szabad feltűnően öltözködni, viselkedni, politikai, vallási, vagy nemiséggel kapcsolatos megjegyzéseket tenni.
+1. A nők nagyon félnek, hogy a nyilvánosság elé lépjenek: Félnek attól, hogy a figyelem rájuk irányuljon például egy értekezleten vagy egy szakmai programon. A nők gyakran büszkék arra, hogy nincsenek nagy igényeik, hogy pénzügyileg kevéssel is beérik. A nők gyakran félnek attól, hogy gyermekvállalás után elveszítik a munkahelyüket. Ezek a problémák általában megelőzhetők, orvosolhatók.
