A terror blogon zajlik az élet és folyik a vér, a gerillák (vagy a gorillák?!) tovább folytatják ádáz harcukat a békés munkavállalókkal. Annyi marhaság gyűlt össze így az elmúlt időben, hogy egy kicsit érdemes foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, nehogy az "áldozatok" és főleg az egyoldalúságot fel nem adó szerkesztők a békefenntartók hiánya miatt szenvedjenek.

Egy új bejegyzés szerint az "áldozat" egy biztos munkahelyet hagyott ott komoly referenciával, egy német-magyar vegyesvállalat szakmai kihívásokat támasztó projektvezetői pozíciójáért. (A karrierépítésnek és a munkahely-változtatásnak mindíg vannak koczkázatai, - talán meg kellett volna alaposabban fontolni a dolgot és jobban körülnézni a leendő munkahelyen...)

A történet szerint a "krach" már a 3. héten beütött, mert "hősünk", mint a logisztikai szakterületért egyetemlegesen felelős vezető, leparancsolta a több milliós targoncáról a "külsős" takarítót, miután annak állítólag sem kezelői engedélye, sem felhatalmazása nem volt rá, hogy használja. (Biztosan csak én nem értem, hogy egy projektvezetőnek mi köze van a targoncákhoz, illetve sértettünk, hogyan vált az egyik pillanatról a másikra logisztikai vezetővé. No és mi lesz a projektekkel?)

Sértettünk - biztosan miután igazoltatta a számára ismeretlen személyt - kiderítette, hogy az - festő-mázoló szakmunkás képesítéssel heti két alkalommal össz. 4 órás munkáért -  400 000 Ft-ot számlázott havonta a cég felé. (Botrányos! Tegyük fel, hogy talán rejlik némi igazság, a sérelmet szenvedett igazságérzetben, - de jelen esetben megrendelt szolgáltatásról van szó, a munkát végző ember megfelelő képesítéséért nem felelős közvetlenül az, aki a szolgáltatást megrendelte).

Természetesen a vállalkozó, "hősünk" utasítását nem vette jó néven és akképp reagált (mint magyar ajkú román állampolgár), hogy ilyen módon az ő munkavégzését akadályozzák, ami számára egyébként is nehéz, hisz ezért a pénzért neki mint erdélyi illetőnek itt kétszer annyit kell dolgoznia, mint otthon! (Hát nem biztos, hogy a cég alkalmazottjának utasítási joga van egy olyan személlyel szemben, aki nem a cég alkalmazottja, - sőt: biztosan nincsen! -, de a burkolt "románozás" azért több a soknál).

Sértettünk nem is rejtette véka alá kirekesztő véleményét, hiszen válaszul(kultúrált hangnemben, és igen választékosan) közölte a vállalkozóval: akkor vissza kell menni oda, ahonnét jött! (De kemény...)

20 perc múlva sértettünknek jelentkeznie kellett az igazgatónál, lévén a kérdéses személy az ő keresztfia volt. Másnap már nem dolgoztt a cégnél. (És? Meglepődött? Cccc.)

Panaszosunk szerint az oly megbecsült és sokat segített romániai magyarok között erősen működik velünk szemben a diszkrimináció és a gusztustalanul korrupt protekcionizmus!! (Én ismerek olyan szervezetet, ahol ez a stílus biztosan bejönne, - kultúr helyen viszont sértő, mondanám, hogy kirekesztő húrokat penget. A bulvárban viszont nincsen az a szemét, amit meg ne lehetne írni, azért szégyellje magát, aki az ilyet közzéteszi.)

"Hősünk" tovább magyarázza, hogy már az egyik előző munkahelyén is volt egy román fiatalember (véleményem szerint, hogy hiába beszél valaki magyarul, ha a személyi igazolványában az áll, hogy Romániában született, és román anyanyelvű, akkor az ő olvasatában jogilag nem magyar), ki manageri minősítésében hasonlóképp építette a klientúráját, csak mivel szemérmetlenül loptak a cég vagyonából, így hamar lapátra kerültek. (Grétsy tanár úr mondaná: no, álljunk meg egy szóra! Szóval eltekintve attól az alapvető tévedéstől, hogy azt nem a születési hely, és az iratok döntik el, hogy valaki magyar és magyarnak vallja-e magát, - ezúton jelzem a T. olvasóknak, hogy a kijelentés miatt belső vizsgálatot indítottunk és megfontoljuk, hogy panaszt nyújtunk be a post kapcsán hivatalos szervek felé is. Egyben levelet fogunk eljuttatni a Terror blog támogatóihoz is, és fel fogjuk hívni a figyelmet a sorozatosan megjelenő anomáliákra, esetleges jogsértésekre).

Sértettünk beszámol egy harmadik esetről is (azért elég gyakori lehetett esetében a munkahely változtatás), amely történet szerint Ausztriában hozta össze a sors egy "román" konkurrensével. Már negyedik alkalommal utazott ki felvételi interjúra az adott munkáltatóhoz, mikor a béralkuhoz érve közölték vele, hogy "román" kollégája fele annyiért vállalja az adott munkakört, így ő nyert. (megjegyzi továbbá: ő is csak a leendő osztrák asszisztense bérének felét kérte). (Már ezek az osztrákok is csúnyán bánnak megkeseredett hazánk fiával. Talán nem véletlenül...)

Emberünk azon a véleményen van, hogy ezzel a romániai magyarok felé nyilvánított "felebaráti szeretetünkkel" csak magunkkal tolunk ki, hisz igénytelenségük folytán ők Magyarországon is úgy lenyomták a bérszintet, hogy abból már valamit is magára adó ember képtelen havonta kijönni, nem beszélve, hogy - szerinte - általuk 200 000 potenciális álláslehetőségtől szabadítottuk meg magunkat itthon. (Felhívnám a figyelmet arra, hogy a minimálbért és garantált bérminimumot Magyarországon jogszabály határozza meg. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a munkaadók többsége kollektív szerződést alkalmaz. Ezek a jogi garanciák gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy a külföldről érkező munkavállalók érdemben negatív, vagy pozitív tartományba tudják sodorni az általános béralku folyamatát. Amennyiben mégis diszkrimináció történik, úgy az érdekvédelmi szervezetekhez, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, - végső esetben pedig akár bírósághoz is lehet fordulni).

Emberünk végül bevallja: az említett szituáció miatt immár 1 éve vagyok álláskereső. (No csak, no csak. Ő, aki a biztos álláslehetőségét adta fel az állítólagos projektvezetői posztért, -  de mint kiderült csak a raktáros beosztásig jutott. Ismét nem értem, hogy miért kell ennyire hülyének nézni másokat?).

Állítása szerint felsőfokú képesítéssel, 3 nyelvismerettel, és bizonyíthatóan globális szakmai elismerésekkel és hivatalosan bejelentett (800 000 Ft/hó) javadalmazással kísért múlttal próbál elhelyezkedni. (A Münchausen szindrómát nem említette, - ami viszont sok esetben objektív kizáró körülmény).

Emberünk az elmúl 2 hónap során két hónapban 18 állásinterjún jártam magyar, valamint német-magyar közép és nagyvállallatoknál. (Eseménydús 2 hónap lehetett, majdnem minden másnap állásinterjú és még az a sok külföldi utazás is... Tényleg. Potyognak a könnyeim. A röhögéstől).

 Elmondása szerint szituáció a válságra hivatkozva mindig a következő: a bérkonstrukció: hivatalosan a létminimum, zsebbe maximum 130 ezer! (középvezetői felelős pozícióért!), útiköltségtérítés nincs, a választható cafetériaportfólióról ne is beszéljünk. (Ezek a csúnya romániai születésű munkások tényleg jól lenyomhatják a bérszintet, ha már 800.000, -ft /hó bruttó bért sem fizetnek középvezetői pozíciókban. Azért az is érdekelne, hogy a terror blog szerkesztői el szokták olvasni ezeket a leveleket, vagy csak "dafke" leközlik minden őrült levelét?! A 130.000 forintos munkabér közel van a Magyarországi átlagbérhez. Nem nettó zsebbe, hanem bruttóban és levonásokkal. Egyszerűen felháborítónak tartom ezt a nagyképű, pökhendi, kivagyi stílust! Úgy gondolom, hogy nagyon sokan örülnének ebben az országban, ha havonta nettó 130 ezer forintot kereshetnének! Ezért minden jó szándékú magyar polgár nevében kikérem magamnak, hogy valaki alacsonynak, kevésnek, megalázónak mutassa azt, ha adózás nélkül ennyi pénzt megkeres!).

Egyéb kommentárt a végére most nem szeretnék fűzni, szerintem mindenki vonja le a tanulságokat a történetből. Állítom, hogy az ilyen levelek közzététele nem segít, hanem árt a munkaadók és munkavállalók közötti ellentétek rendezésének folyamatában!