Ismét dübörög a terror a munkahelyeken, amelynek legújabb fejezetét egy munkahelyi szerelmi szál jelenti.

A pnaszos levélíró maga is elismeri, hogy "esetlenül" fogalmaz, - amennyiben igaz a sztori -, Despota figyelmét felhívjuk arra, hogy a fogalmazás és a történet men csupán "esetlen", hanem zavaros is. Az ilyen apróság ugyan nem szokta "zavarni" az MT blog szerkesztőit, de hátha egyszer megijednek, amikor belenéznek a tükörbe.

Nos, történetünk "hőse" HR-es (érdeklődéssel kérdezzük, hogy aki háeres, az olyan-e mint az influeznzás, vagy a kanyarós), - akivel rögtön kikezdett a "multi" főnöke, - de hősnőnk férjnél volt, így ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Később hősnőnk házassága tönkrement és az elbeszélés szerint a főnök ezek után már vehemensebben próbálta kifejezésre juttatni iránta érzett szimpátiáját.

Az idő múlásával hősnőnknek új kapcsolata (párja) is lett, aki megkereste a heveskedő főnököt. A viszony elmérgesedett... "Mindennapos volt az audiencia a szobájában, ahol hol ezért, hol azért tolt le. Arról is szó volt, hogy tudok-e magamnak a régióban másik állást találni vajon... Nem ettem, nem aludtam, lefogytam, kikészültem idegileg. Idegroncsként jártam dolgozni. Mikor végül elém tolta a papírokat, mondván válasszak én, hogy jövök el a cégtől, megkönnyebbülten írtam alá a közös megegyezést..."

Ezután következett a történet drámai csúcspontja, a "csavar", miszerint néhány hónappal később hősnőnket megkereste a cég állítólagos biztonsági embere. James Bondnak ugyanis a csajozós főnök feje kellett, a fejhez pedig a hősnő vallomása és néhány e-mail. Állítólag hősnőnknek pozíciót, vagy kártérítést ajánlottak a biztonságiak, mert nem szerették volna, hogy kártérítési ügy legyen a dologból...

A magunk részéről nem is szeretnénk tovább csavarni a dolgot, mert vagy a levél írója ennyire (nagyon finoman fogalmazva: képzetlen) és alkalmatlanság jogcímen is fel lehetett volna mondani neki. Nem szeretnénk felmenteni azonban az írást közkinccsé tévő blog szerkesztőit sem, mert a blogszerkesztők már sokadik alkalommal bizonyították be, hogy annyi jogérzékük (és főleg jogtudásuk) van, mint lónak a baletthez.

Ne maradjon le senki a sztori végéről: a multicégtől a csajozós főnök közös emgegyezéssel távozik. Hősnőnk ügyvédhez fordul és levelet írnak a multi vállalatnak, hogy se pozíció, sem pénz. (Egyrészt remélem, hogy az ügyvéd kolléga legalább egy "tizest" elkért a levél megírásáért, hogy az ügyfél egy életre tanulja meg: a megállapodásokat írásba kell foglalni! Másrészt, - hogy magunknak is részben ellentmondjunk -, az ügyvéd kollégának páros lábbal kellett volna kirúgnia hősnőnket az irodájából, hogy egy életre tanulja meg: a megállapodásokat írásba kell foglalni)!

Megkérdeznénk: a közös megegyezéses szerződésbontás ismeretében ki és mire számított? A blog szerkesztőitől is megkérdenénk: a butaságon, tehetségtelenségen, ostobaságon, alulképzettségen kívül még mit látnak? Terrort? Ahhoz úgy gondolom ismét sas szemekre lenne szükség, minimum.

Egyszer az életben nem lehetne olyan írást közzétenni, amelyből a szélesebb olvasóközönség hasznos információkhoz is juthat.

Mi az MT blog "rémtörténeteit" nem kívánatos esettanulmányokként dolgozzuk fel és tanítjuk a médiumok és a szakterület után érdeklődőknek. Reméljük egyszer kifullad az értéktelenség tendenciája.