Munkahelyi esélyegyenlőség, kompetencia, válasz

Ismét dübörög a terror a munkahelyeken, amelynek legújabb fejezetét egy munkahelyi szerelmi szál jelenti.

A pnaszos levélíró maga is elismeri, hogy "esetlenül" fogalmaz, - amennyiben igaz a sztori -, Despota figyelmét felhívjuk arra, hogy a fogalmazás és a történet men csupán "esetlen", hanem zavaros is. Az ilyen apróság ugyan nem szokta "zavarni" az MT blog szerkesztőit, de hátha egyszer megijednek, amikor belenéznek a tükörbe.

Nos, történetünk "hőse" HR-es (érdeklődéssel kérdezzük, hogy aki háeres, az olyan-e mint az influeznzás, vagy a kanyarós), - akivel rögtön kikezdett a "multi" főnöke, - de hősnőnk férjnél volt, így ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Később hősnőnk házassága tönkrement és az elbeszélés szerint a főnök ezek után már vehemensebben próbálta kifejezésre juttatni iránta érzett szimpátiáját.

Az idő múlásával hősnőnknek új kapcsolata (párja) is lett, aki megkereste a heveskedő főnököt. A viszony elmérgesedett... "Mindennapos volt az audiencia a szobájában, ahol hol ezért, hol azért tolt le. Arról is szó volt, hogy tudok-e magamnak a régióban másik állást találni vajon... Nem ettem, nem aludtam, lefogytam, kikészültem idegileg. Idegroncsként jártam dolgozni. Mikor végül elém tolta a papírokat, mondván válasszak én, hogy jövök el a cégtől, megkönnyebbülten írtam alá a közös megegyezést..."

Ezután következett a történet drámai csúcspontja, a "csavar", miszerint néhány hónappal később hősnőnket megkereste a cég állítólagos biztonsági embere. James Bondnak ugyanis a csajozós főnök feje kellett, a fejhez pedig a hősnő vallomása és néhány e-mail. Állítólag hősnőnknek pozíciót, vagy kártérítést ajánlottak a biztonságiak, mert nem szerették volna, hogy kártérítési ügy legyen a dologból...

A magunk részéről nem is szeretnénk tovább csavarni a dolgot, mert vagy a levél írója ennyire (nagyon finoman fogalmazva: képzetlen) és alkalmatlanság jogcímen is fel lehetett volna mondani neki. Nem szeretnénk felmenteni azonban az írást közkinccsé tévő blog szerkesztőit sem, mert a blogszerkesztők már sokadik alkalommal bizonyították be, hogy annyi jogérzékük (és főleg jogtudásuk) van, mint lónak a baletthez.

Ne maradjon le senki a sztori végéről: a multicégtől a csajozós főnök közös emgegyezéssel távozik. Hősnőnk ügyvédhez fordul és levelet írnak a multi vállalatnak, hogy se pozíció, sem pénz. (Egyrészt remélem, hogy az ügyvéd kolléga legalább egy "tizest" elkért a levél megírásáért, hogy az ügyfél egy életre tanulja meg: a megállapodásokat írásba kell foglalni! Másrészt, - hogy magunknak is részben ellentmondjunk -, az ügyvéd kollégának páros lábbal kellett volna kirúgnia hősnőnket az irodájából, hogy egy életre tanulja meg: a megállapodásokat írásba kell foglalni)!

Megkérdeznénk: a közös megegyezéses szerződésbontás ismeretében ki és mire számított? A blog szerkesztőitől is megkérdenénk: a butaságon, tehetségtelenségen, ostobaságon, alulképzettségen kívül még mit látnak? Terrort? Ahhoz úgy gondolom ismét sas szemekre lenne szükség, minimum.

Egyszer az életben nem lehetne olyan írást közzétenni, amelyből a szélesebb olvasóközönség hasznos információkhoz is juthat.

Mi az MT blog "rémtörténeteit" nem kívánatos esettanulmányokként dolgozzuk fel és tanítjuk a médiumok és a szakterület után érdeklődőknek. Reméljük egyszer kifullad az értéktelenség tendenciája.

Különleges "filozófikus" írást közöl az új esztendő felütéseként az MT blog. Amint Despota el is ismeri, a postnak nem sok köze van az oldal témájához, a bevezetést követően pedig - mielőtt eljutnánk a "drámai" csúcspontig -, gyorsan visszakanyarodunk onnan, hogy gyakorolhassuk az expresszionizmus szépirodalmi ismérveit.

A post lényege egyébként annak tárgyalása lett volna, hogy a kisgyermekek nevelése és a munkába járás néha nehezen egyeztethető össze pl. a gyermekek megbetegedése esetén, - és az így kényszerűségből táppénzen töltött idő a munkahelyen konfliktusokhoz vezethet. Önmagában ennek lehetőségét nem is szeretnénk vitatni, bár a munkaadók ritkán járnak a gyermeket nevelő édesanyák és édesapák kardhegyre tűzött fejével.

Megjegyeznénk azt is, hogy egyre növekszik az un. családbarát munkahelyek száma, amely akár a foglalkoztatás rugalmas formáinak alkalmazásával, akár munkahelyi (közösségi) bölcsőde, óvoda kialakításával is elérhető. A jogalkotó pedig éppen az elmúlt napokban módosította a GyES melletti munkavégzésre /foglalkoztatásra vonatkozó jogi szabályozást, - preferációként jelölve meg pl. az otthoni munkahelyről történő munkavégzést.

A nyugdíjkorhatár felemelése (egyébként a világ szinte minden országában) és a "szintetikus szemétnek" aposztrofált élelmiszerek között összefüggést nem sikerült fellelnünk. Az hosszabb tudományos vita tárgya lehetne, hogy a modern mezőgazdaság és állattenyésztés a gyermekek egészségére nézve milyen kockázatokat tartalmaz?!

A gyermekek halanódági statisztikáinak böngészése és az átlagéletkor növekedése azonban azt a vélekedést erősíti, hogy a postíró ismét bolhából akar elefántcirkuszt casinálni, - de semmiképp nincsen igaza.

Azonban mindenképpen gazdagabbak lettünk azzal az információval, hogyan tudj egy génmanipulált csirke terrort tartani a munkahelyeken. Talán ezért is szokták az autokrata vezetőket "kiskakasnak" nevezni.

Az ünnepek alatt sem lanyhul a "terror" a munkahelyeken és a rendőrség is igyekszik tenni a dolgát, ha indokoltnak találnak valamilyen intézkedést. A munkahelyiterror blog legújabb sokatmondó "szösszenete" egy olyan esetet mesél el, ahol egy munkavállalót kollégája vallomása alapján lopással gyanúsítottak meg.

A gyanúsítás következménye pedig a szokásos kabátlopási ügy: pletyka, szóbeszéd, a kollégák távolságtartása. Kellemetlen, ha ilyen történik. Azonban ismét fel kell tennünk a kérdést: ennek az esetnek mi köze van az állítólagos "munkahelyi terrorhoz", a munkaadó esetleges túlkapásaihoz, valamely jogszabály semmibevételéhez, vagy diszkriminációhoz. A postban a panaszos levélíró - a leírtak szerint - maga is elismeri: "Az intézmény igazgatója fer volt velem és legalább azt a lehetőséget felajánlotta,hogy közös megegyezéssel szűnjön meg a munkaviszonyom..."

A blog szerkesztőinek esetleg az lenne a véleménye, hogy már egyes társadalmi, vagy szociólógiai problémákért is a munkaadókat kell és lehet hibáztatni?! Az előítéletesség sajnálatos emberi tulajdonság, ahogyan a képmutatás, a befolyásolhatóság és a prüdség is.

Szeretnénk azonban nyomatékosítani - amennyiben az eset megtörtént -, a munkaadó helyesen járt el azzal, hogy értesítette a rendőrséget. A nyomozóhatóság pedig a potenciális gyanúsítottól,  vagy gyanúsítottaktól a nyomozati eljárás szabályai szerint cselekedtek. A károsult valószínűleg JOGOSAN élhetett volna panasszal, ha a munkaadó a szükséges lépéseket nem teszi meg és nem kerül meg az eltulajdonított összeg. A történet szerint ellopott pénz azonban - vélhetően a gyors intzékedésnek köszönhetően - megkerült, mert a tolvajnak nem volt módja és lehetősége eltüntetni az eltulajdonított összeget a munkahely területéről. Jelen esetben tehát nemhogy terrorról, de éppen a munkaadó felelősségteljes magatartásáról beszélhetünk!

Az már csupán a személyes véleményünk, hogy a közös megegyezéssel történő szerződésbontás az ártatlanul meggyanúsított munkavállaló részéről elhamarkodott és felelőtlen döntés volt. A leírtak szerint a közvetlen bizonyítékok és a tanúvallomások alapján is rövid időn belül kizárták a levél íróját a gyanúsítottak köréből, - munkáját tehát háborítatlanul folytathatta volna - vélhetően az ok nélkül gyanakvő kollégák bocsánatkérése melett.

Nyomatékosan felhívjuk azonban a figyelmet a post harmadik bekezdésének utolsó mondatára: "Azóta munkanélküli vagyok, ledolgoztam 29 évet, összesen volt 4 munkahelyem, most sehová nem tudok elhelyezkedni, nem azért mert nem kapok erkölcsi bizonyítványt, hanem,mert így kistelepülésen élünk és itt a pletyka hamar elterjed."

1. A munkavállalónak joga van a munkaadótól un. működési bizonyítványt (ajánlólevelet) kérni, - amelyben - ha szükséges - az ilyen félreértésen alapuló kellemetlenségeket is tisztázni lehet.

2. Az elképzelhető, hogy kisebb településen a pletykák gyorsan terjednek, - de ugyanilyen gyorsan el is felejtődnek. Amennyiben felusi pletykákon múlna az emberek elhelyezkedése, akkor - általában - súlyosan befolyásolhatná az elhelyezkedés esélyeit az, hogy ki kivel jár, esetleg ki, kivel, kit csalt meg, csalt-e adót, látták-e részegen, erőszakoskodott-e kiskorúval, vagy valamely családtagjával, vannak-e bizarr szokásai, stb.

3. Történetünk hőse amennyiben kistelepülésen él, valószínűleg nem a településen dolgozik. Egyéb helyen pedig legfeljebb a munkavállaló megbízhatósága és szaktudása érdekli a munkaadót, - a pletykák aligha.

Amennyiben az ügy idő közben pedig megnyugtatóan tisztázódott - és a korábbi munkaadó elégedett volt a levélíró munkájával -, aligha lehet aladálya annak, hogy a korábbi állását visszakaphassa.

Már megint (még mindíg) sikerül összekeverni a szezont a fazonnal és az operát is a viperával. Úgy néz ki legalább is. A kis színes a már sokat emlegetett és hőn nem szeretett blogon jelent meg. Elöljáróban annyit jegyeznék meg, hogy amit a magyar jogalkotók a cafetéria elemekkel és pl. a munkaerő kölcsönzéssel is művelnek - szabályozás címén - az a dilettantizmus netovábbja. Esetleg érdemes lenne utána nézni, hogy qui prodest?

Hogy a tárgyra térjünk a panaszos elmondása szerint amíg mások Karácsonyra bónuszt és prémiumot , 13. havi bért kapnak, aközben ő felmondó levelet kapott. (Megjegyzem, már nagyon kevesen kapnak eféle külön-juttatásokat, de az egyik cégnek jobban megy, a másiknak rosszul megy, - ezért nem kell anyuci szoknyájához sírva rohanni).

A volt munkaadónak voltak saját ún. céges (munkaszerződés keretében foglalkoztatott) dolgozói és vállalkozós dolgozói akik csak kölcsönzött munkaerők. (Nem stimmel! Legalább alapvető, elemi dolgoknak utána kellene nézni, mielőtt az ember leír, vagy megjelentet valamit. Így még jó ideig baltával kell vágni majd a sötétséget)... Szóval a kölcsönzött munkaerőt éppolyan munkaszerződéssel foglalkoztatják, mint a NEM KÖLCSÖNZÖTT munkerőt. A "vállalkozó" az egészen más kategória, semmi köze a kölcsönzéshez.

  Tehát elmondása szerint hősünk (kölcsönzött munkerő és vállalkozó volt,) mert egy vállalkozóval kötöttem a szerződést és ők meg kölcsönadták a cégnek. (Ez legfeljebb outsource szolgáltatás keretében történhetett, jogilag a csoportos felmondással élő munkaadóhoz emberünknek éppen semmi köze nem lehetett).

A panaszkodás többi része nem is kapcsolódik igazán a történethez, amelyből kiderül, hogy  voltak mutyik bőven, pl csak 60 ezerig voltunk bejelentve napi 8 órába, aztán 12 óráztunk még szombaton is. Aztán ha csak 8 óráztunk akkor a szünetet le kellett dolgozni. (Nos egy apró megjegyzés: a munkaközi szünet az Mt. alapján nem számít bele a napi munkaidőbe. Hősünk azonban - állítása szerint - vállalkozóként dolgozott, amit munkarend szerint egyébként nem is tehetett volna).

Járt fél órás szünet, mivelhogy 3 műszakba jártunk így azt nem nap végén hanem egy szombati nap került ledolgozásra ami nem került kifizetésre. Akik két műszakosak azok meg napi 8 és fél órát dolgoznak de abból 8-at fizetnek ki.

Az egész bejegyzés hiteltelen zagyvaság ismét, amelynek az összefüggéstelen és színvonaltalan sorait nem is kívánom összefoglalni. Csupán a fő konklúziót:

"Amit ma tettek velünk ( 2010.12.17) az végleg kiverte a biztosítékot nálam és még sokaknál is! " Főhősünk éjszakás volt, 12 órázott, mire reggel 5:40 fele összehívták az összes dolgozót hogy általában. Röviden: a főnökük elmondta hogy kevesebb a megrendelés jövőre, ez létszámleépítéssel fog járni, és aki hallja a nevét annak nem a munkájával van a baj hanem csak muszáj elküldeni. Aki hallja a nevét az ki van rúgva és álljon balra, aki nem hallja a nevét annak még tart a munkaidő lehet vissza menni dolgozni.

(Öntsünk tiszta vizet a pohárba!!! A munkaadó a saját maga által foglalkoztatott munkavállalók részére jogosan mondhatott fel. Általában a felmondási szándékot nem kell előre közölni, ám a felmondás kizárólag az írásbeli értesítést követően lehet hatályos. GyANÚS a leírt történetben viszont az, ha un. csoportos létszámleépítsről van szó, akkor azt a felmondást megelőzően 60 nappal közölni kell, a csoportos létszámleépítést a munkaügyi központnak is be kell jelenteni, már csak azért is, mert - amennyiben erre szükség van - a bérgarancia alapból a munkaügyi központon keresztül lehet forrást igényelni a bérjellegű tartozások kifizetésére). - Amennyiben esetleg van valamilyen igazságtartalma a történetnek, akor az így közölt felmondás jogellenes, érvénytelen -, amellyel szemben az illetékes munkaügyi bíróság rendkívüli intézkedésként 15 napon belül felfüggesztő végzést tud hozni!

Azonban sem a kölcsönzött munkaerő számára, sem a vállalatnál outsource tevékenységet végzők számára nem mondhatnak fel, mert a munkahely üzemeltetője és a közvetítési konstrukcióban, vagy outsource tevékenységet végzők esetében nincsen munkajogi kapcsolat. Az interneten itt megjelent írás nem több a szokásos hangulatkeltő szakmaiatlan zagyvaságnál, ami ellen ismét határozottan tiltakozunk és szakmai fórumainkon egészen addig fel fogjuk hívni a figyelmet ezekre a megtévesztő és félrevezető írásokra, amíg el nem érjük azt, hogy ebben a fontos és érzékeny témában megfelelő színvonalú és legalább részben tárgyilagos postok szülessenek.

Az íráshoz megjegyezzük, hogy ma Magyarországon a munkakeresés, vagy a munkakahely keresés folyamata több tudatosságot, célzottságot és tervezettséget igényel, a korábban meggszokottnál. Nem igaz azonban az állítás, hogy ne lehetne elhelyezkedni, hogy ne lehetne vállalkozást indítani, - szakmák tucatjaiban van jelen munkaerő hiány. Több vállalkozás pedig éppen azért keres /vesz fel ezekben a hónapokban munkaerőt, hogy piaci versenytáraival szemben a gazdasági feszültségek csökkenésekor piaci előnyt tudjon kidolgozni. Érvényes ez "Mucsajröcsögére" és az ország bármely hátrányos helyzetű térségére is. Aki nem boldogul saját maga és nem érti /érzi a munkához jutás fortélyait, az próbálja meg erre szakosodott MEGBÍZHATÓ (nem marketing) cégek, vagy mediátorok tanácsát /segítségét kérni.

A postban leírtak alapján annyi biztosan megállapítható, hogy a tárgyalt esetben SZÓ SEM VOLT munkaerő-kölcsönzésről.

A Magyar Távmunka Szövetség szakmai támogatásával egy új szemléletű, hiánypótló képzési szolgáltatás indult el Magyarországon. A tobbvendeg.com-mal kötött stratégiai megállapodás újabb mérföldköbet jelenthet a vállalkozói szemlélet széles társadalmi körben történő elterjesztéséhez, a vállalkozások megalapozottt, stabil, kiszámítható működéséhez. A vállalkozástudatos ügyfélkozpontú szemlélet a minőségi szolgáltatások eredményeként kialakuló keresletnövekedéssel elősegítheti a konjunktúra-folyamatok elindítását a vállalkozások és a vállalatok körében, hozzájárulva ezáltal új munkahelyek tucatjainak létrejöttéhez is.

(-marton-)