A következő levelet panaszos olvasónk küldte. A munkavállaló megpróbáltatásai már huzamosabb ideje tartanak. Olvasónk véleménye szerint a helyzete elfogadhatatlan és a jogszabályok adta lehetőségeken belül érvényt is akar szerezni akaratának. Az eset érdekes és a megoldását jelenleg mi sem tudjuk. A "terror" kifejezés szóba sem kerülhet (egy másik blogon valószínűleg a munkaadó megkövezését, vagy örökös száműzését reklamálnák), de ilyen büntetések nincsenek a magyar jogrendszerben. Alapos okkal lehet azonban vélelmezni a munkaadó többszörös jogsértését. Kérdés elegendő-e mindez ahhoz, hogy a munkavállaló rendkívüli lemondással szüntesse meg a munkaviszonyát?
"Tisztelt Tanácsadó!
Korábban már kértem tanácsot Öntől -amelynek tartalmát a levelem utolsó részében meghagytam- , és azt a válaszát ezúton is megköszönöm.
A tanácsa alapján munkajogászt is felkerestem -lévén, hogy kellő anyagi forrással nem rendelkeztem- a jogpont hálózaton keresztül.
Nem akarom untatni a részletekkel,ezért csak fő gondolatokban vázolnám fel,hogy mi történt az eltelt időszakban.
A közvetlen vezetőm minden követ megmozgató közbenjárására -egyoldalú tényállításai és a másik fél meghallgatása nélkül- a munkáltatói jogkört ellátó vezető teljes partnere volt abban, hogy engem abból a munkakörből eltávolítsanak "bármi" áron. Ennek első szakasza az volt, hogy a GYES után, még azelőtt, hogy a szabadságot letöltöttem volna,már a 6 órára csökkentett munkaidős foglalkoztatatásomról döntöttek, 2008.október 12.napján.
A munkaidő módosítást jó ideig nem írtam alá , így érvényes munkaszerződés módosítás nélkül alkalmaztak csökkentett munkaidőben, amely miatt 2009 nyarán munkaügyi elenőrzést is tartottak a cégnél, amely tényt az ellenőrzés is megállapította.
2009 decemberében, az akkori igazgató - a meghallgatás alapján - okot nem talált az elbocsátásomhoz, ezért írásban is ajánlatot tett a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére azzal a gesztussal, hogy a végkielégítésnek megfelelő összeget egyéb juttatás címén részemre kifizeti, mert ahhoz joga van. Ezt az ajánlatot nem fogadtam el, mert jogilag aggályosnak tűnt, de különben is, nem sokkal az ajánlattétele után, egyéb okok miatt az főigazgató lemondott.
A közvetlen vezetőm továbbra is azt a megoldást választotta az eltávolításomra, hogy minden jogkört megvont tőlem, így az irodába nem mehettem be, elzártak előlem mindent azzal a ki nem mondott célzással, hogy lopok, így nem adott semmilyen munkát, és közben terjesztette felfelé, hogy nem csinálok semmit. Időközben - 5 év kihagyás után - visszajött egy másik kolleganő szülési szabadságról, akit velem szemben továbbra is 8 órás munkarendben alkalmaztak asszisztensként.
2010. január 01. napjával új főigazgatót (nőt) neveztek ki, aki anélkül, hogy személyesen meghallgatott volna - feltehetőleg a közvetlen munkahelyi vezetőm és az Ő közvetlen munkatársai véleménye alapján - akiket korábban szintén nem ismert -, engem negatív színben könyvelt el.
Az első személyes találkozásom és élményem a munkáltatói jogkört ellátó vezetővel az volt, hogy fel kellett mennem hozzá anélkül, hogy tudtam volna,hogy Ő hivat, így felkészülni sem tudtam semmire. Azzal állt elő, hogy a munkehelyi vezetőm elvesztette a bizalmát velem szemben, nem végzek munkát, és Ő nem mondhatja meg a vezetőnek,hogy alkalmazzon az akarata ellenére. Miután megkérdeztem, hogy milyen munkát tagadtam meg, erre azt válaszolta, hogy azt senki nem állította, hogy valamilyen feledataot megtagadtam volna, majd hozzátette, hogy látja, egy talpraesett nő vagyok. Aztán azzal folytatta, hogy Ő az Én helyemben hagyta volna ezeket, és keresett volna más munkahelyet.
Ekkor közöltem vele, hogy tudomásom szerint az intézeti gyógyszertár tevékenységét a korábbi főigazgató kérésére visszaminősítették, így létszám feletti vagyok, és mondjon fel nekem. Azt válaszolta, Ő munkakört nem szüntethet meg, ez egy hosszabb folyamat és az Önkormányzatnál utána kell járnia.
Ezt követően oda tette elém azt a munkaszerződés módosítást - amit 2008. októbere óta nem írtam alá -, majd mondta, hogy tessék aláírni és megjegyezte, hogy a korábbi vezetés tehetetlensége volt az, hogy az nem volt aláírva a mai napig sem. Hozzátette azt is, tűrhetetlen, hogy nem végzek munkát, és majd Ő keres nekem házon belül a képesítésének megfelelő szemítógépkezelői feladatot.
Ekkor Én felálltam az asztaltól és - indulatomban, fenyegetettségemben - aláírtam a 2009.február 9. dátummal ellátott, a gazdasági vezető és az azóta már lemondott főigazgató aláírásával ellátott munkaszerződés módosításomat, 2010. március 29. napján.
Azt, hogy a szerződést abban az időpontban nem írhattam alá bizonyítja több, időközben készült, a korábbi főigazgatóval történt levelélváltás dokumentumai, és a munkaügyi ellenőzés dokumentumai is.
Az aláírás után továbbra is azt hajtogatta az új főigazgató, hogy ez az állapot tűrhetetlen, Én pedig eközben elköszöntem és anélkül, hogy felkért volna, távoztam az irodájából.
A főigazgató, 2010. április 6-án megint anélkül, hogy tudtam volna hová kell mennem, felhívott magához, és kész tény elé állított azzal, hogy 2010. április 7-től kezdődően, 2010. június 8. napjáig átirányít a központi sterilizálóba munkavégzésre. A néhány soros írásos döntésében csak a MT. 83/A. §-ra hovatkozott.
Ezzel egyidőben elém tette - a közvetlen vezetőm által már több mint egy éve kinézett, és a főigazgató asszony által is elfogadottnak ítélt - az átirányítás időtartamára vonatkozó munkaköri leírásomat, és szóban kötelezett, hogy alá kell írnom, mert nem csak a munkavállalónak,hanem a munkáltatónak is vannak jogai.
A munköri leírásom, 2010. április 6-tól volt hatályos, de a főigazgató asszony döntéséséről szóló dokumentum szerint az átirányításomra, 2010. április 7. napjától kezdődően került sor, vagyis a munkaköri leírás alapján előbb kellett munkába állnom az átírányításra kijelölt munkahelyen, mint arról döntés született volna, és hozzá teszem, hogy mindezt a szükséges orvosi vizsgálatok és védőoltás nélkül.
Az átirányítás helyeként kijelölt munkakörről a következőket kell tudni:
-az orvosi műtéti műszerek, véres és gennyes, különösen fertőző anyagok mozgatását, mosogatását, pakolását, a munkahely portalanítását, mosogatást kellene végeznem, és akár 50 kg-os nehéz orvosi műszereket emelgetését áthelyezését kellene végeznem és nem utolsó sorban a műtéteknél használatos vér felszívásához használatos géz "bucikat" kellett volna hajtogatnom, "gyártanom", közalkalmazottként magasabb képesítés mellett.
A munkáltatói jogkört gyakorló vezető nem vette figyelembe a döntésénél a MT.83/A.§ (2) bekezdésében foglalt rendelkezést - ugyanis "az átirányítás a munkavállalóra nézve - különösen beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat".
Kérdésként merül fel az is, hogy velem, mint közalkalmazotti státuszban alkalmazott dolgozóval szemben, jogszerűen alkalmazhatták-e a hivatkozott MT. vonatkozó rendelkezéseit?!
A képzettségem gyógyszerellátási-
Nem utolsó sorban, az a munkakör, ahová átirányítottak, gyakorlatilag segésmunka, betanított munka, B kategóriba sorolt munkakör. Az egész átirányításomnak - az eddigi folyamatokat figyelembe véve nem - a célja nem lehet más célja, mint az, hogy Én mondjak fel és ne kelljen a mukaköröm megszűnése miatt elküldeni és végkielégítést fizetni.
Elnézést,ha hosszúra sikerült volna a mondandóm, de próbáltam a részletekre szorítkozni úgy, hogy a velem szembeni bánásmód érzékelhető legyen.
A kérdésem annyi lenne, hogy a körülmények ismeretében élhetek-e a rendkívüli lemondás lehetségével - a munkáltató olyan magatartása miatt, amely miatt a közalkalmazotti jogviszony fenntartása lehetetlen -, vagyis ha ezt meglépem, és a muunkáltató ezt nem fogadja el, akkor egy bírósági per véleménye szerint milyen eredménnyel zárulhat a személyemre nézve?
Megköszönöm, ha válaszol a levelemre és remélem többet nem kell ilyen kérdésekkel segítségért Önhöz fordulnom.
Tisztelettel:
T.G"
T.G"
