Az ünnepek alatt sem lanyhul a "terror" a munkahelyeken és a rendőrség is igyekszik tenni a dolgát, ha indokoltnak találnak valamilyen intézkedést. A munkahelyiterror blog legújabb sokatmondó "szösszenete" egy olyan esetet mesél el, ahol egy munkavállalót kollégája vallomása alapján lopással gyanúsítottak meg.
A gyanúsítás következménye pedig a szokásos kabátlopási ügy: pletyka, szóbeszéd, a kollégák távolságtartása. Kellemetlen, ha ilyen történik. Azonban ismét fel kell tennünk a kérdést: ennek az esetnek mi köze van az állítólagos "munkahelyi terrorhoz", a munkaadó esetleges túlkapásaihoz, valamely jogszabály semmibevételéhez, vagy diszkriminációhoz. A postban a panaszos levélíró - a leírtak szerint - maga is elismeri: "Az intézmény igazgatója fer volt velem és legalább azt a lehetőséget felajánlotta,hogy közös megegyezéssel szűnjön meg a munkaviszonyom..."
A blog szerkesztőinek esetleg az lenne a véleménye, hogy már egyes társadalmi, vagy szociólógiai problémákért is a munkaadókat kell és lehet hibáztatni?! Az előítéletesség sajnálatos emberi tulajdonság, ahogyan a képmutatás, a befolyásolhatóság és a prüdség is.
Szeretnénk azonban nyomatékosítani - amennyiben az eset megtörtént -, a munkaadó helyesen járt el azzal, hogy értesítette a rendőrséget. A nyomozóhatóság pedig a potenciális gyanúsítottól, vagy gyanúsítottaktól a nyomozati eljárás szabályai szerint cselekedtek. A károsult valószínűleg JOGOSAN élhetett volna panasszal, ha a munkaadó a szükséges lépéseket nem teszi meg és nem kerül meg az eltulajdonított összeg. A történet szerint ellopott pénz azonban - vélhetően a gyors intzékedésnek köszönhetően - megkerült, mert a tolvajnak nem volt módja és lehetősége eltüntetni az eltulajdonított összeget a munkahely területéről. Jelen esetben tehát nemhogy terrorról, de éppen a munkaadó felelősségteljes magatartásáról beszélhetünk!
Az már csupán a személyes véleményünk, hogy a közös megegyezéssel történő szerződésbontás az ártatlanul meggyanúsított munkavállaló részéről elhamarkodott és felelőtlen döntés volt. A leírtak szerint a közvetlen bizonyítékok és a tanúvallomások alapján is rövid időn belül kizárták a levél íróját a gyanúsítottak köréből, - munkáját tehát háborítatlanul folytathatta volna - vélhetően az ok nélkül gyanakvő kollégák bocsánatkérése melett.
Nyomatékosan felhívjuk azonban a figyelmet a post harmadik bekezdésének utolsó mondatára: "Azóta munkanélküli vagyok, ledolgoztam 29 évet, összesen volt 4 munkahelyem, most sehová nem tudok elhelyezkedni, nem azért mert nem kapok erkölcsi bizonyítványt, hanem,mert így kistelepülésen élünk és itt a pletyka hamar elterjed."
1. A munkavállalónak joga van a munkaadótól un. működési bizonyítványt (ajánlólevelet) kérni, - amelyben - ha szükséges - az ilyen félreértésen alapuló kellemetlenségeket is tisztázni lehet.
2. Az elképzelhető, hogy kisebb településen a pletykák gyorsan terjednek, - de ugyanilyen gyorsan el is felejtődnek. Amennyiben felusi pletykákon múlna az emberek elhelyezkedése, akkor - általában - súlyosan befolyásolhatná az elhelyezkedés esélyeit az, hogy ki kivel jár, esetleg ki, kivel, kit csalt meg, csalt-e adót, látták-e részegen, erőszakoskodott-e kiskorúval, vagy valamely családtagjával, vannak-e bizarr szokásai, stb.
3. Történetünk hőse amennyiben kistelepülésen él, valószínűleg nem a településen dolgozik. Egyéb helyen pedig legfeljebb a munkavállaló megbízhatósága és szaktudása érdekli a munkaadót, - a pletykák aligha.
Amennyiben az ügy idő közben pedig megnyugtatóan tisztázódott - és a korábbi munkaadó elégedett volt a levélíró munkájával -, aligha lehet aladálya annak, hogy a korábbi állását visszakaphassa.
